A kapacitástervezés a szeizmikus ellenőrzés része, és biztosítja, hogy a kapcsolat elegendő alakváltozási kapacitással rendelkezzen.
A kapacitástervezés célja annak megerősítése, hogy az épület kontrollált duktilis viselkedést mutat, elkerülve az összeomlást tervezési szintű földrengés esetén. A képlékeny csukló várhatóan a disszipáló elemben jelenik meg, és a kapcsolat összes nem disszipáló elemének biztonságosan kell tudnia átvinni az erőket a disszipáló elem folyása miatt. A disszipáló elem általában egy gerenda a nyomatékot átadó keretben, de lehet például homloklemez is. A biztonsági tényezőt nem alkalmazzák a disszipáló elemekre. Két tényezőt rendelnek a disszipáló elemhez:
- γov – túlszilárdság tényező – EN 1998-1, Cl. 6.2; az ajánlott érték γov = 1,25; anyagokban szerkeszthető
- γsh – alakváltozási keményedési tényező; az ajánlott értékek γsh = 1,2 nyomatékot átadó keret gerendájára, γsh = 1,0 egyéb esetben; műveletben szerkeszthető
Az anyagdiagram a következő ábra szerint módosul:
A disszipáló elem megnövelt szilárdsága lehetővé teszi olyan terhelések bevitelét, amelyek hatására a képlékeny csukló a disszipáló elemben jelenik meg. Nyomatékot átadó keret és gerenda mint disszipáló elem esetén a gerendát My,Ed = γovγshfyWpl,y értékkel és a megfelelő nyíróerővel kell terhelni: Vz,Ed = –2 My,Ed / Lh, ahol:
- fy – karakterisztikus folyáshatár
- Wpl,y – képlékeny keresztmetszeti modulus
- Lh – a gerenda képlékeny csuklói közötti távolság
Aszimmetrikus kapcsolat esetén a gerendát mind pozitív, mind negatív hajlítónyomatékkal és a megfelelő nyíróerőkkel kell terhelni.
A disszipáló elemek lemezei ki vannak zárva az ellenőrzésből.